Szereplők:
Borbiró,
földbirtokosSzakhmáry |
Zoltán,
földbirtokos
|
Csörgheő
Csuli, földbirtokos |
Málinka, kocsmáros |
Wagner Artúr, zenetanár |
Lekenczey Muki, könyvkereskedő |
Borbély Zsiga, patikus |
Pista, polgármester |
András, cseléd |
Selymes, pásztor |
Csörgheő Kálmán, Csuli
fia |
Fancsali, paraszt |
Kudora, nemes |
Ides, Csuli felesége |
Boka Pista, nemes |
Dobokay Bandi, őrnagy |
Parragh Gábor, nemes |
Terka, tejeslány |
Malmosi, cívisgazda |
Kalma István, cívisgazda |
Zsellyei Balogh Ábel,
ezredes |
Lefkovics, zsidó |
Zsuzsi, cseléd |
Suhajdáné, masszőr |
Gergely, cseléd |
Mihály, cseléd |
Zsuzsi, cseléd |
Szabó Rozália, parasztlány |
Rhédey Eszter, Zoltán
felesége |
Poros Mátyás, földbirtokos |
Kormos Bandi, főügyész |
Lukács, béres |
Piroska, tanár |
Szakhmáry Évi, Zoltán
lánya |
Szakhmáry János, Zoltán
fia |
Vasgyúró Palya, földbirtokos |
Elemér, zenész |
Farkas Miska, főkapitány |
Farkas Mihály, mezőrendőr
kapitány |
Kakara,
mezőőr |
Had Kacsabegy István,
legény |
Jancsi, kocsis |
Kató, summáslány |
|
|
1
A történet június 7-én egy poros, alföldi városban kezdődött.
Borbiró iszogatott magányosan a Sárga Rózsában. Egyszercsak
meglátta az ablakon keresztül barátját, Szakhmáry Zoltánt,
s behívta. Kicsit később érkezett Csörgheő Csuli, aki állandó
ravaszságáról tett tanúbizonyságot, mikor számára nagyszerű
üzletet kötött. Egy mérnök a kopoltyúsi parasztokkal akarta
elhordatni felesleges földjét, de ő vállalta azt helyette,
majd később olcsóbban továbbadta a parasztoknak. Ráadásul
meghagyta nekik, hogy a jó minőségű földdel saját szikes talaját
javítsák fel.
2
Ekkor lépett be az ajtón egy ismeretlen úr. Leült egy szomszédos
asztalhoz, s rántottát rendelt - húsz tojásból. Barátaink
összenéztek, s elkezdtek tanakodni, ki lehet ez az ember.
Végül kiderült, egy szegény könyvkereskedővel, Lekenczey Mukival
állnak szemben, de ők elhatározták, országos tréfát csinálnak
belőle, s kinevezték gróf Goluchovsky Agenornak. Így mutatták
be rögtön a kis zsidó zenetanárnak, Wagner Artúrnak is, aki
majdnem elájult, mikor egy a gróf számára rendezendő koncert
megszervezésével bízták meg.
3
Az urak következő útja a patikába vezetett, ahol meghívták
Lekenczeyt egy kis likőrre. Közben előkerítették és megismertették
a polgármestert is a "gróffal". Amíg ezek történtek,
Csuli megkérte a patikust, Borbély Zsigát, hogy kerítsen neki
hashajtót, s keverje azt egy üveg pálinkába.
4
Távozásuk után Zoltán egy időre elköszönt tőlük, de megígérte,
hogy este újból csatlakozik hozzájuk. Ezt követően a rekkenő
hőség elől Csuli házába mentek. Itt Csuli bemutatta a vendégnek
feleségét. Ezalatt cigányasszonyok jöttek, akiknek a ház ura
megígérte, hogy szedhetnek kölest a tanyáján.
5
Ezután kikocsiztak Csuli tanyájára, ahol már várták őket a
cigányasszonyok. András jött ura elé, s tájékoztatta a gazdaság
napi fejleményeiről. Csulit szíven érintette a disznók közt
kitört vész, melynek újabb 16 példány esett áldozatul. Ezután
körbevezette vendégeit a vidéken, s megmutatta nekik állatait
a kert egyetlen fájának árnyékában hűsölő komondoroktól kezdve
a nagy birkanyájig.
6
Végül lementek a Berettyó partjára, hogy megnézzék a gazdaság
büszkeségét, Csuli kedvencét, a nagy kant, egy életerős disznót.
Mikor végeztek a nézelődéssel, visszamentek a tornácra. András
felesége kiszolgálta őket, s elkezdtek iszogatni és beszélgetni.
Közben Csuli felajánlotta a cigányoknak, hogy ad nekik egy
kis pálinkát. Később csatlakozott hozzájuk a szomszéd, Fancsali
úr is.
7
Kocsizörgést hallottak, s megérkezett Zoltán, aki elhozta
nagybátyját, Zsellyei Balogh Ábelt is. Vidáman beszélgettek
immár ötösben tovább, s lesték a hashajtós pálinka hatását
a cigányok között. A cigányasszonyok énekeltek, táncoltak,
szórakoztatták őket. A mulatság egészen addig tartott, amíg
a kondás nem érkezett a hírrel, hogy megdöglött a nagy kan.
Csuli elkomorodott, s kijelentette, hazahajtat. Zoltán felajánlotta,
menjenek a saját tanyájára, s ott szórakozzanak tovább.
8
Mikor megérkeztek a Szakhmáry-tanyára, a vendég igencsak elámult
annak szépségén. Borbiró mesélte el neki, hogy a Szakhmáryaknak
egykor ennél százszorta nagyobb birtokuk volt, de a néhai
Szakhmáry generális, aki egykor Rákóczi oldalán harcolt, a
nagymajtényi kiegyezés után inkább a száműzetést választotta,
s a család ekkor vesztette el majdnem a teljes birtokát, mely
labanc kézre vándorolt. Miközben kint beszélgettek, lassan
elbóbiskoltak. Észre sem vették, hogy Zoltán, aki bement a
házba, nem tért vissza. A ház ura azóta már a leghátsó szobában
járt, ahol féltett titkát, egy kis parasztlányt rejtegetett.
9
A pirakadat még ott találta az urakat a tornácon. Nemsokára
felébredtek, de mivel még nem pihenték ki az előző napi mulatozást,
bementek a házba, s ott folytatták az alvást. Délben keltette
fel őket Zoltán. Megreggeliztek, majd elmentek a közeli Körös-partra
fürdeni.
10
Ebédre értek vissza a tanyára, ahol már szép kis baráti társaság
várta őket: Boka Pista, Dobokay Bandi és még néhányan. A házigazda
szerepét ideiglenesen az ezredes töltötte be. Miután jóllaktak,
beszélgetni kezdtek, érdekesebbnél érdekesebb adomákat meséltek
egymásnak. Egy idő után Zoltán azzal az indokkal távozott,
hogy előkeresi a hegedűjét.
11
Pedig nem a hegedűjét kereste, hanem egyenesen Rozikához,
a kis parasztlányhoz tartott. Szerette azt a lányt, szerelmes
volt belé, pedig volt családja, felesége. Ennek ellenére mindent
megvett Rozikának, kényeztette, taníttatta. A lány elmesélte
neki, hogyan szökött el otthonról, mikor hozzá akarták adni
sógorához, egy paraszthoz. Ekkor jött ide a birtokra, s állt
be summáslánynak. Zoltánnak pedig annyira megtetszett, hogy
magához vette, s azóta is itt tartja.
12
Szerelmesen ölelte, csókolta Rozikát, de ő érzéketlen maradt.
Ekkor döbbent rá, hogy a lány tulajdonképpen egy prostituált.
Hirtelen el akarta zavarni, de inkább hagyta, hadd mesélje
el neki élete történetét. Kiderült, volt egy szerelme, de
mikor annak el kellett volna vennie egy rokonát, inkább öngyilkos
lett. Rozika bevallotta, hogy a férfiak őt mindig szerették,
és mindig jók voltak hozzá. Ezt hallva, Zoltán kezdett egészen
elhidegülni a lánytól.
13
A vendégek már kezdtek aggódni, mert nem tudták, hol van Zoltán.
Borbiró világosította fel őket a lánnyal kapcsolatban. Mikor
aztán Zoltán visszaérkezett egyöntetűen azon kívánságuknak
adtak hangot, hogy látni kívánják a rejtegetett tündérkisasszonyt.
Erre Zoltán csak annyit válaszolt, hogy nincs semmilyen tündérkisasszony,
csak egy kis lotyó, akit szívesen kihív közéjük. Így is tett,
s bemutatta Szabó Rozáliát a földesuraknak.
14
A dorbézolás folytatódott, az urak kártyázni kezdtek. Lekenczey
félrevonult Rozikával a tornácon. Zoltán dühödten vette tudomásul,
hogy a lány most a "grófot" nézte ki magának, s
éppen őt puhítja. Egyre inkább megbizonyosodott arról, hogy
a lány tényleg csak egy alávaló prostituált, s ebbéli csalódásában
teljes erejével a mulatozásba vetette magát.
15
Lekenczey megkérte Rozikát, szavaljon el egy verset, ő pedig
teljesítette kérését. A "grófra" olyan mély benyomást
tett a lány előadása, hogy kijelentette, el kell mennie színésznőnek.
Meg is beszélték, hogy a lány vonattal Pestre utazik, s ott
Lekenczey egyik barátjánál száll meg. Ekkor lépett be a szobába
a holtrészeg Zoltán. Elkeseredésében csúnyán belekötött a
lányba, betörte egy közeli szekrény üvegablakát, majd vérző
kezével mit sem törődve leroskadt egy fotelba, és elaludt.
Rozika fektette le és kötötte be sebét.
16
Csuli másnap reggel részegen ébredt házában. Az éppen érkező
tejeslányt szalajtotta a borbélyért, majd puskájával adott
nyomatékot kérésének. Mikor a borbély megérkezett, őt is leitatta,
aki még éppen meg tudta borotválni, ezt követően ugyanis lába
elé feküdve aludt el az úrral együtt.
17
Csuli végül ebéd után ébredt fel újból. Most, hogy józan volt,
belekezdett gyermekei nevelésébe. Ez nála annyit jelentett,
hogy félévente egyszer jól lehordta fiait, mondván, azok nem
foglalkoznak mással, csak idegen kutyák megdobálásával és
daruvadászattal.
18
Zoltán tíz órakor ébredt, pontosabban ébresztették. Az a hír
fogadta, hogy újból megjöttek a csugari parasztok, akiknek
már pünkösd óta tartozott. Először el akarta küldeni őket,
de azok hajthatatlanok voltak, s azt mondták, addig nem mozdulnak,
amíg nem kapják meg a pénzt. Zoltán látta, hogy nincs menekvés,
megreggelizett, felnyargaltatott, s indult be a városba pénzért.
19
Egyenesen Lefkovicshoz, a zsidó régiségkereskedőhöz ment.
Az szívélyesen fogadta, s felajánlotta segítségét. De ahhoz,
hogy kapjon száz forintot kölcsönbe, előbb végig kellett hallgatnia
a házigazda prédikációját az asszonyi nem rejtélyes természetéről.
20
Miután megkapta a pénzt, rögtön indult haza. Útközben azonban
találkozott Csulival, aki hajlandó volt egy kis turpisságra
barátja kisegítése érdekében. Ez annyiból állt, hogy elment
Zoltánék tanyájára, s azt a hírt terjesztette a parasztok
körében, hogy ég Csugar. A tűz hallatára azok szedték sátorfájukat,
s igyekeztek haza falujukba. Mire Zoltán hazaérkezett, már
nem talált ott egy parasztot sem.
21
Egyszercsak furcsán elsötétedett minden. Zoltán emlékezett
rá, olvasta az újságban, hogy napfogyatkozás lesz. Az emberek
ijedten futottak ki az udvarra, hogy megcsodálják az égi tüneményt.
Azonban még jobban megrémült Zoltán, mikor a szomszéd inasa
érkezett lóhalálában, s azt üzente, hogy a felesége kijön
a birtokra. Éppen most, pedig már másfél éve nem járt ott!
Gyorsan kerített egy kocsit, s elküldte Rozikát a közeli faluba,
nehogy felesége ott találja. Alig ment el a lány, már be is
állított Eszter, a felesége, aki valósággal letámadta a férfit.
Szinte önkívületben vallatta férjét, igaz-e, amit most tudott
meg, hogy el akar válni tőle, s feleségül akar venni egy a
birtokon tartott cselédet. Természetesen Zoltán mindent tagadott
(annyiban igaza volt, hogy valóban nem akart elválni). Felesége
azonban rátalált Rozika szobájára, mire Zoltán közölte vele,
hogy már kirúgta a lányt.
22
Végül Eszter megnyugodott. Férjével csendesen üldögéltek a
verandán. Zoltán megmutatta neki a kertet, melyet még nem
is látott, bemutatta Lekenczeyt, s még azt is felajánlotta,
hogy elviszi egy rövid bécsi kiruccanásra. De az asszonynak
csak egy gondolata volt. Minél előbb el akarta hagyni ezt
a házat. Zoltán kocsit hívatott, s Lekenczeyvel hármasban
elindultak haza.
23
Megérkeztek. Zoltán doktorért hivatott. Nem sokkal ezután
megjött Gergely. Ő kísérte el a tanyáról Rozikát, s most levelet
hozott tőle. Majd betoppant az orvos is, s megvizsgálta a
feleségét, akinek persze nem volt semmi baja. Mivel nem tudta
mit kezdjen Lekenczeyvel, végül úgy döntött, megkéri a doktort,
hadd háljon nála. Így az orvos és a "gróf" együtt
távoztak. Zoltán el akart kéredzkedni hazulról, mert már nagyon
szerette volna elolvasni a levelet, de a felesége nem engedte.
Mindenáron ő akarta azt először megtekinteni. Végül több mint
egy órás rábeszélés után Zoltán engedett. Rozika leveléből
kiderült, hogy Pestre utazott, s most végleg el szeretne köszönni
jótevőjétől. Ekkor már Eszter is belátta, hogy a lány csak
kihasználta férjét. Ennek ellenére dühe nem csillapult. Először
csak szóban, majd később tettleg is bántalmazta Zoltánt, aki
azonban nem ellenkezett, hagyta, hogy felesége véresre karmolja
arcát.
24
Zoltán következő útja a kaszinóba vezetett. Itt találta összes
barátját. Azok nem kérdeztek semmit, ő pedig beállt közéjük
mulatni és felejteni. Az épület telve volt dorbézoló emberekkel.
Lekenczeyről beszélt az egész város, még sok olyan tisztességes
ember is eljött, aki egyébként a kocsma közelébe se megy.
25
Aznap este Csuli nagyobbik fia, Kálmán kiszökött apja tanyájára.
Nagy tettre készült, darvat akart lőni. Evégett hozott is
magával egy puskát. A Berettyó-parton találkozott egy kislánnyal,
aki megkérte, hadd csatlakozzon hozzá. Kálmán megengedte,
hiszen amúgy sem volt vadászkutyája. Hajnalig feküdtek türelmesen
a maguk által a földbe vájt gödörben, de kitartásukat végül
siker koronázta. Kálmánnak sikerült meglőnie egy darvat, amit
aztán hosszas hajsza után elfogtak.
26
Ahogy az éjszaka haladt előre, a csárdában egyre inkább csak
a törzsvendégek, a földesurak maradtak. Azonban ez a kevés
ember, aki még itt volt, bitorolta a város környéki földek
háromnegyedét. Zoltán ezen igencsak megütközött. Nem találta
jónak. Ő megpróbált újítani, munkásainak magasabb bért adni,
telkére új kultúrnövényeket telepíteni, de a nyereségek helyett
egyre inkább csak adósságai gyarapodtak, s lassan-lassan kezdett
kilátástalanná válni a helyzete. Csuli fogott egy papírdarabot,
s megkérte a jelenlévőket, írják alá emlékül Lekenczeynek.
Közben megsúgta Zoltánnak, hogy éppen most rendelt az egész
kompánia egy nagy halom Jókai-művet a könyvüzértől. Később
Zoltán előhozatta hegedűjét, s elkezdett játszani és énekelni.
27
A főügyész, Kormos Bandi fontos ügyben járt el. Aznap volt
a megbeszélés, amely azt hivatott eldönteni, hogy az újonnan
építendő vasútvonal hol húzódjon. Eredetileg a közeli Dóka
falu mellett haladt volna, de a polgármester (szándékosan)
rossz térképet küldött ki, amin a falu Tókának olvasható,
és egyébként is úgy néz ki, mintha egy nagy tó lenne a helyszínen.
A főügyész nem javította ki ezt a tévedést, abban reménykedett,
hogy a polgármester majd belebukik ügyeskedésébe.
28
A kocsmai társaság eközben áthurcolkodott Vasgyúró Palyáékhoz.
Mindenki ott volt, egyedül Csuli hiányzott. A házigazda küldetett
érte, de neki nem volt kedve menni, s lábfájására hivatkozott.
Végül azonban Vasgyúró addig erősködött, mígnem Csuli is megadta
magát, s csatlakozott a társasághoz. Zenészeket is hívtak,
s a mulatozók egy szekéren körbejárták az egész várost.
29
Tizenegy órakor a vidám kompánia felkereste a polgármesteri
hivatalt. A mezőőrök jelentést tettek a megjelent "grófnak",
majd hívatták a kis Wagnert, aki már megszervezte az esti
ünnepi koncertet a híres vendég tiszteletére. Még egy kicsit
akarták ugráltatni, ezért úgy határoztak, hogy az este nem
jó, helyette inkább déli két órakor legyen az előadás. Mikor
itt végeztek, visszatértek Vasgyúró házához, s mint ha mi
se történt volna, folytatták a mulatozást.
30
Zoltán is köztük volt, de egyáltalán nem volt vidám. Azon
töprengett, hogy az egész élete úgy folyt le, mint az özönvíz.
Nem jutott egy lépéssel sem előrébb soha, önerejéből semmit
nem sikerült elérnie, hiszen megmaradt olyan lusta földesúrnak,
amilyen már az apja is volt. Ezzel szemben például egykori
osztálytársa, A. Kovács János, aki szegény napszámos fia volt,
most másodjegyző, és békés, boldog családi életet él.
31
Zoltán felajánlotta, hogy vendégül látja a társaságot, menjenek
el az ő tanyájára. Így is tettek. Csuli, akit időközben hazazavart
a kínzó lábfájás, később csatlakozott hozzájuk. El akarta
vinni a felültetett Wagnert is a Szakhmáry-birtokra, de az
útközben nekiütközött egy vendégoldalnak, s az olyan mély
nyomot hagyott az arcán, hogy kénytelen volt hazavinni, ahol
a felesége nyugodtan ápolgathatta.
32
Mikor Csuli megérkezett a tanyára, ott már javában folyt a
bor. Időközben az egyre jobb kedvű urak fellármázták a summáslányokat,
s velük ropták a táncot. Mindenki vidám volt, csak Zoltán
nézett megtörten maga elé. Borbiró abbéli aggódásának adott
hangot, nehogy kárt tegyen magában, de Csuli leintette, mondván,
gyáva ő hozzá. Ezt meghallotta Zoltán is. Cigarettára gyújtott,
s az égő gyufát a ház nádfedele alá tartotta. A részeg társaság
kezdetben nem vette komolyan a veszélyt, csak akkor kezdtek
megijedni, mikor már az összes épület lángokban állt. Ekkor
Zoltán tűnt fel saját háza erkélyén egy puskával a kezében.
Nem szólt semmit, csak szíven lőtte magát. Teste minden vagyonával
együtt a tűz martaléka lett.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Honlapot
tervezte és készítette |
|
|
|
Copyright (C), 2003-2010
Ildimanó // Webmester //
|