Az I. világháború, az 1919-es diktatúra és a trianoni szerződés óriási gazdasági válságot eredményezett, Magyarország elvesztette bányavidékét, ipari területei egy részét, tengerpartját és külkereskedelmi kapcsolatai is megszűntek. Hazánkat meg is alázták, egy időre szuverenitásunkat is elvesztettük. Kibékíthetetlen ellentét alakult ki Magyarország és szomszédai között a nemzetiségi- és határkérdés miatt.

1919. augusztus 1-től 1920. július 18-ig több ideiglenes kormány volt hatalmon Magyarországon.
Peidl Gyula szakszervezeti kormánya 1919. augusztus 1-től 6-ig volt hatalmon. Célja a régi rend visszaállítása volt, ezért:elkezdte a tanácsrendszer lebontását.
A Peidl-kormány után következett Friedrich István kormánya (1919. augusztus 6-november 24.) Friedrich kormányzása idején román felügyelet alatt megkezdődött a kormányzat újjászervezése és a politikai élet megtisztítása a kommunistáktól. Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg vezetője tárgyalt Clerk antant megbízottal, majd november 16-án bevonult Budapestre.
Huszár Károly 1919. november 24-től március 10-ig alakított kormányt. A kormány elküldte a magyar küldöttséget a békekonferenciára (gróf Apponyi Albertet, Bethlen Istvánt, Teleki Pált), ahol Apponyi elmondta a béketervre készített magyar választ. Huszár 1920. január 25-26-án megszervezte a nemzetgyűlési választásokat, amin győzött a Kisgazdapárt, második lett a KNEP.
1920. február 16-án összeült a Nemzetgyűlés, az itt meghozott döntések értelmében Magyarország államformája királyság lett, államfője pedig a legitimisták és a szabad királyválasztók harcából kompromisszumosan győztesen kikerült Horthy, akit 1920. március 1-jén kormányzóvá választottak.
Simonyi- Semadan Sándor 1920. március 10-től július 19-ig alakított kormányt. A Simonyi-kormány alatt Benárd Ágoston munkaügyi és népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ 1920. június 4-én aláírta a trianoni békeszerződést.

A Horthy-korszak első huzamosabb ideig hatalmon levő kormánya a Teleki-kormány volt (1920. július 18-1921 április 14.). Vezetője gróf Teleki Pál volt. Teleki elsődleges tervei a földreform, a középosztály felkarolása, az erélyes külpolitika és a szélsőségek visszaszorítása voltak. Nagy hangsúlyt fektetett még a jogrend helyreállítására és a társadalmi reformokra is.

A stabilizáció megteremtése érdekében az államrendet erőszakos eszközökkel fenyegető szervezeteket visszaszorították: a tanácsköztársaság népbiztosai ellen pert indítottak és visszaszorították a szélsőjobboldali mozgalmakat is. Törvényt alkottak az állam és a társadalmi rend védelméről (1921. III. tc) és megkezdték a fehérterrorista különítmények felszámolását.
Rendezték a nyitott határkérdéseket pl délen, Burgenlandban és Sopronban (soproni népszavazás)
1920. szeptember 26-án bevezették a Numerus Clausust, melynek értelmében a felsőoktatásban egyik nemzetiséghez tartozó hallgatók aránya sem haladhatta meg az adott nemzetiség országos arányszámát. A törvény a trianoni békeszerződés után született, így egyértelmű volt, hogy a népfajokra és nemzetiségekre megállapított kvótarendszer a zsidókra vonatkozott.
Teleki az új hatalmi rend társadalmi bázisát is igyekezett kiszélesíteni: létrehozta a Vitézi Rendet. A háborúban kitüntető hadviselteknek vitézi címet és telket adott, amit az elsőszülött fiú örökölt. A vitézek főkapitánya Horthy Miklós lett.
1920. december 7-én Nagyatádi Szabó István miniszter vezetésével földreformot hajtottak végre. A földreform célja a szegényparasztság elégedetlenkedésének csillapítása volt földbontással. A reform családtagokkal együtt kb. 2 millió embert érintett, 411 ezer paraszt jutott földhöz, de a jobb minőségű földeket a vitézek kapták és a nagybirtokokhoz nem nyúltak. A földosztás alapvetően nem változtatta meg a birtokstruktúrát, de politikailag elérte célját: leszerelte a társadalmi feszültségeket.

Teleki támasza az Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földműves Párt volt.

Teleki IV. Károly első visszatérési kísérletébe bukott bele (1921. március-április), mert nyíltan kiállt a király mellett. IV. Károly a sikertelen puccs után sem mondott le trónigényéről.

Gróf Bethlen István kormánya (1921. április 14-1931. augusztus 24.) alatt épült ki a Horthy-korszak kormányzati rendszere és megszilárdult hatalmi egyensúlya a kormányt valamilyen szinten minden társadalmi csoport elfogadta.
Bethlen célja a nagybirtokosok, illetve nagytőkések vezető szerepének visszaállítása volt, kiegészítve a középpolgársággal.

Kormányzatának első sikere a királykérdés megoldása volt: 1921. október 22-én IV. Károly kisebb fegyveres csoporttal támadt. A budaörsi csatában október 23-án Károly vereséget szenvedett, majd családjával együtt száműzték. A nemzetgyűlés 1921. november 16-án detronizálta a Habsburgokat, vagyis kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.
Bethlen a belpolitikában uralkodó szerephez akarta juttatni a konzervatív politikai tábort, amely a háború előtti politikai szisztéma (korlátozott parlamentarizmus) újbóli megvalósítását tűzte ki célul.
1921-ben az MSZDP-vel megkötötték a Bethlen-Peyer paktumot, melynek értelmében a munkásmozgalom tömegpártja legálisan működhet és indulhat a választásokon is, de lemond a közalkalmazottak szervezéséről, nem szervez politikai sztrájkokat és külföldön dicséri a rendszert.
A kormány stabilizálásának biztosításához szükség volt egy erős parlamenti többséggel rendelkező kormánypártra. Bethlen ezért híveivel belépett a Kisgazdapártba, majd egyesítette a Keresztény párttal. Az így létrejött Egységes Párt hosszú időre stabil parlamenti többségű kormánypárt lett.
Bethlen az 1922-es választások előtt módosította a választójogi törvényt: szűkítette a szavazók körét és visszaállította a nyílt szavazást.
1924-től Bethlen külföldi, elsősorban népszövetségi kölcsönök felvételével kívánta a gazdaságot helyreállítani. 1924-ben az ország olasz és angol támogatással 307 millió aranykoronás kölcsönt kapott, még ez évben megalakult a Magyar Nemzeti Bank, az infláció megállt. 1927-ben a korona helyett bevezették a pengőt. A kölcsönöknek köszönhetően az államháztartás egyensúlya helyreállt.
1924 decemberében Bethlen az új házszabályokkal meggátolta Gömbös Gyula nagytőkeellenes, agrárpárti szélsőjobbjának bejutását a parlamentbe. A felsőház 1926-os visszaállítása az utolsó stabilizálási tényező volt a kormányban. Az 1926-os választások a kormánypárt 70%-os, fölényes győzelmét hozták.
Bethlen kultúrpolitikai terveit Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter dolgozta ki. A kultúra fejlesztésére a nemzeti jövedelem 9-10%-át fordították. Az 1926-ban bevezetett népiskolai törvény hatására csökkent az analfabétizmus.
A stabilizáció lehetővé tette a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági járadékot, létrehozták az OTI-t (Országos Társadalombiztosító Intézet).
1927-ben létrejött az olasz-magyar barátsági, majd 1928-ban a lengyel-magyar szerződés, melyek célja a Kisantant felbomlasztása volt. 1927-től diplomáciai aktivitás indult meg, megalakult a Revíziós Liga a tervek végrehajtásához. Az 1931-es Ausztriával kötött szerződés eredményeként Magyarország kitört az elszigeteltségből.
1928-ban megszüntették a Numerus Clausust.
A parlamentáris viszonyok kiépítésével Bethlen megvalósította az ország stabilizációját, külpolitikailag pedig előkészítette a revíziót.